Zamárdi turizmus

Turisztikai információ

Zamárdi a Balaton déli partján Siófok és Balatonföldvár között található, közel 10 km hosszú partszakasszal rendelkező nagyközség, üdülőhely. Zamárdi közúton és vasúton egyaránt könnyen megközelíthető. Kettő kijárattal csatlakozik az M7-es autópályához, áthalad rajt a 70-es főút. A Budapest-Nagykanizsa déli vasútvonal 3 vasútállomása a község területén van: Zamárdi, Zamárdi felső, Széplak alsó. A település határán közlekedik a Balaton déli partját Tihannyal összekötő komp, a távolsági autóbuszok... tovább több helyen is megállnak területén. Zamárdi különlegessége a kb. 3 km hosszú füves szabadstrand, csodálatos panorámával Tihanyra. A strandolás és a parkolás a település egész területén ingyenes! A mozgalmas balaton-parti üdülőterület mellett Zamárdi dombokra épült ősi része csendesebb, falusias jellegű, amely mögött megtalálhatjuk a jó bort adó szőlőhegyeket és túrázásra csábító erdőket is. A tájékozódást kijelölt turistautak segítik.
Ajánlott sétaútvonalak:

A Zamárdi Séták túravezetés a Tourinform-Zamárdi elől indul, és a végén ide érkezik vissza. Bemutatja a település nevezetességeit, történelmét, hagyományait, kultúráját. A jelentkezők számára ingyenes a részvétel. A sétához térképet mindenki számára térítésmentesen biztosítunk. A település története Községünk hosszúsága: 10 km, szélessége: 2,5-3 km. Állandó lakóinak száma: 2600. Zamárdi és környéke több ezer éve lakott hely: bronz, kelta, római és avar-kori emlékekben gazdag. Avar-kori temetőjében 1980 ősze óta 1675 sírt tártak fel. A község nevét először 1082-ben említik „Scamard” alakban. A legjelentősebb település, Egyházaszamárd templomát, házait 1594-ben a török felgyújtotta, lerombolta. A templom helyén napjainkban –emlékeztetőül- egy 4 méteres tölgyfa-kereszt áll. Zamárdinak 1740-től van iskolája és tanítója. A község temploma 1771-1774-ig épült, a falu központjában. 1861-ben megépült a déli vasútvonal, amely jelentősen segítette Zamárdi és a térség fejlődését. Üdülőhelyi kápolna Petőfi u. 13. A múlt század folyamán tíz és fél km hosszúságban hatalmas település keletkezett Zamárdi nagyközség Balaton-parti részén. A húszas években megindult nagy pezsgés és villaépítkezés indokolttá tette a lenti részeken is áldozati szent helyek létesítését. Elsősorban dr. Purébl Győző egyetemi tanárnak, székesfővárosi tanácsnoknak, Zamárdi község díszpolgárának érdeme, hogy az Új Ember újság által egy alkalommal „Az üdülőkápolnák gyöngyé”-nek nevezett épületet, a kezdetben róla elnevezett, mai Petőfi utcában tető alá hozta. A stílus szerint nehezen besorolható kis templomot 1929. augusztus 15-én szentelte fel dr. Rott Nándor veszprémi püspök a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére. Az épületet Margó Ede frontális beállítású szobrai díszítik: homlokzati Jézus-szobrot és a bent látható Mária-szobrot is tőle kaptuk. A kápolna egész éven át „üzemel”, a zamárdiak éppúgy kedvelik, mint plébániatemplomukat. „A MAGYAR FÁJDALOM” – szobor Szabadság tér 4. Margó Ede (1872-1946) szobrászművész A magyar fájdalom emlékművét mint igaz magyar ember, a trianoni ország csonkító döntés miatt érzett fajdalmának kifejezésére ajándékozta a községnek. Csónakjában a viharos vízen hánykódó izmos férfialak a bánat, az egyedüllét, az elkeseredett küzdelem szimbóluma. A magyarság magányos küzdelmét testesíti meg ez a szobor. Az emlékmű – mondanivalója miatt – hányatott sorsnak volt kitéve évtizedeken keresztül. 1956 után ismét köztérre került, de új felirattal: ”A TÚLSÓ PART FELÉ”. Az adományozó szobrászművész tiszteletére gyönyörű Balaton-parti sétányunk a „Margó Ede sétány” nevet kapta. 1848-as emléktábla és kopjafa Szabadság tér 1998-ban került felavatásra az emléktábla és kopjafa. Az emléktábla a zamárdi hősi halottak tiszteletét szolgálja. Az 1848-as szabadságharc 47 zamárdi nemzetőrének tiszteletére a 150. évfordulóra az önkormányzat állíttatta Csákovics Gyula jelenlegi polgármester javaslatára. A neveket tartalmazó emléktábla Szilágyi Péter kőfaragómester munkája, a kopjafát Démuth Pál rajztanár faragta. A vasút Vasút u. Zamárdi megállóhely Az 1861-ben megépült Déli Vasút vonalán közlekedő vonatok eleinte még nem a fürdővendégek kedvéért jártak, hanem Pest-Budát kötötték össze a trieszti tengerparttal árufuvarozás céljából. 1900 nyarán Zamárdiban csak 4 nyaraló állt! Az 1901. évi menetrend szerint csak le- vagy felszálló utas esetében állt meg a vonat. A két világháború között a régi helyére új állomásépületet emeltek. Zamárdi megállóhely, Zamárdi felső, Balatonszéplak alsó E három állomásnak köszönhetően a 10 km hosszan elnyúló település és annak ugyanilyen hosszú szabad strandja kényelmesen elérhető, megközelíthető. 1956-os emlékkő Fő u., templom előtti kis tér Az 1956-os forradalom emlékét őrzi. Almádi vöröskőből készült. Bronz táblába vésve a Szózat első két sora olvasható, két évszám között (1848, 1956). Katolikus plébániatemplom Fő u. Ma is álló plébániatemplomunk felépítése Vajda Sámuel apát nevéhez fűződik. Az építkezés 1771-ben kezdődött, a felszentelés 1774-ben, Kisboldogasszony ünnepén történt Szűz Mária, az angyalok királynője tiszteletére, de védőszentje a templomnak Szent József és Keresztelő Szent János is. Az oltár, oltárkép és a szószék Lingzer György fehérvári képíró alkotása. Mindezek felavatására 1779-ben került sor. Az orgona 1786-tól kezdve működött – kitűnően – egészen 1944. december elejéig; ekkor a frontvonallá vált területen a lakosság kitelepítése után a Vörös Hadsereg egyik egysége a toronyba tüzérségi megfigyelőt telepített. A katonák az orgonát szétszedték és eltüzelték. Ezt most egy kis villanyorgona helyettesíti, de már folyik a gyűjtés egy új, nagy orgonára. Az oltárkép Szűz Mária születését ábrázolja, a szószék felett lángpallosú Sárkányölő Szent Mihály szobrát láthatjuk. Mindezek, valamint a keresztelőkút műemléket képeznek. A templomnak egy mellékoltára van, mely a templomhajó bejárata mellett balról látható, és a Fájdalmas Szűzanyát ábrázolja, amint ölében tartja keresztről levett Szent Fiát (Pieta). Az alkotóművész a zamárdi születésű, fiatalon elhunyt pap szobrász, ifj. Szappanyos Béla, kinek világpályázatos Szent István szobra a fatimai szent helyen áll. Bosnyák Benedek plébános édesanyja, Bosnyák Mártonné barokk keretes, klasszicista vörös márvány síremléke a templom északi falában látható. Az eredetileg fazsindellyel fedett templomtorony egy, a kántorlakásban keletkezett tűz miatt 1905. március 28-án leégett, a harangok is elolvadtak. Az új harangokat Halbik Ciprián, tihanyi apát öntette. A legnagyobbat a nyilas hatóságok 1944-ben háborús célra rekvirálták. Helyette egy új 2006. augusztus 20. óta van a templomnak: azt Vona József, zamárdi villatulajdonos öntette. Korhadás miatt a toronysisak gerendázatát 1991-ben ki kellett cserélni; az új ácsozat vörösréz borítást kapott. A bástyafalat a templom köré 1899-ben emelték tihanyi kőből, ennek maradványait a templom Fő utca felőli lábazatánál láthatjuk. Néprajzi gyűjtemény Fő u. 115. A kiállítás Zamárdi egykori lakóinak életét mutatja be. A látogatás a Tájházba való bejelentkezéssel látogatható. 1994-ben megnyílt az iskolában a községi néprajzkiállítás, amelyet az elvitt néprajzi tárgyakért a Somogy Megyei Múzeum adott. A kiállított tárgyak nem csak a történelemoktatás hasznos segédeszközei; előzetes bejelentkezés alapján az érdeklődők – helybeliek és turisták – is megtekinthetik. Hősök kápolnája Temetők köz Neobizánci stílusban épült Laki Bennó plébános kezdeményezésére, s az ún. Kálvária-dombon áll a vonzó szépségű épület, a Hősök kápolnája. A tervezés Gecse Viktort dicséri. A gondolat is valószínűleg a hazafias érzelmű paptól indult el: az I. világháború különböző harcterein elesett zamárdi, szántódi és tóközi illetőségű katonáknak ne egy – oly sok helységben található – huszadrangú szobor állíttassék, hanem minden idők emlékezetére egy szakrális épület, homlokzatán az elesetteket magához vonzó Krisztussal. Ő maga már nem érhette meg a kis kerek kápolna 1934-ben történt felszentelését, csak megpihenni térhetett oda; sírja a bejárattal szemben, középütt látható. Előtte jelképesen a Golgota alakzata magasodik fel a szobrok megrendítő fehérségével; a megfeszített Krisztus és a két lator. Kétoldalt láthatók a nagy táblákra aranyos betűkkel felrótt hősi nevek: 41 név az I.- és 38 név a II. világháborúból. Szép szokás volt a két háború között, hogy a hősök vasárnapján (május utolsó vasárnapja volt ez) kivonult ide a község lakossága; itt volt a nagymise az elesettek lelki üdvéért. 1996–tól – Friesz Kázmér nyugdíjas iskolaigazgatónak köszönhetően - újra megemlékeznek az áldozatokról május utolsó vasárnapján. Temetők Temetők köz Zamárdinak 3 temetője van. A népnyelvben réginek nevezettet, begyepesedett sírjaival. Az úgynevezett központi temetőt - amely másodszor telt be – a község rendben tartja; szép, gondozott. Egyszerű emberektől kezdve tábornokig, művészekig, a II. világháborúban itt elesett magyar katonákig sok mindenki alussza örök álmát e sírkertben. Az új temető az Endrédi út mentén került kialakításra, az avar kori sírmező végében, s talán a római temető felett. A temető közepén álló keresztet 1994. december 17-én szentelték fel a három történelmi egyház papjai. A tájház Fő u. 83. Az 1960-as évek közepén vetődött fel először annak a gondolata, hogy a Fő utca 83. számú házat a községi tanács megveszi, a régmúlt tárgyi emlékeivel berendezi, és tájház formájában megőrzi. Tájházunk 1847-ben épült, az építés idejét az első szobában lévő mestergerendába vésték. A ház a Friesz család tulajdona volt, mely egyike a Lécs Ágoston tihanyi apát által betelepített 42 jobbágycsaládnak. A házhoz közvetlenül 2 holdnyi terület tartozott. A telken volt még egy 25 méter mély kút, baromfi-és disznóólak, valamint egy pince. A főépület egy tető alatt a következő helyiségekből állt: 2 szoba, konyha, kamra, istálló és pajta. Az udvar mögött volt a szérűskert, a gyümölcsös és a házikert. Zamárdi község 1847-ben készített földkönyve tartalmazza a jobbágytelkek nagyságát. A ház és a rét hat és fél holdat tett ki, a szántóterület 11 holdat. A lakosság fő foglalkozása ekkor a gabonatermelés, az állattenyésztés volt. A Kőhegy két oldalát szőlővel telepítették be. Télen az erdőre jártak fát vágni, a Balaton mellé nádat aratni. A falu bencés papjai, kántortanítói javadalmi birtokaikon a korszerű gazdálkodásra ösztönözték a lakosságot. Napi tevékenységüket a munka jellegéhez, az évszakok váltakozásához és az időjáráshoz igazították. Jó időben a munka napfelkeltétől napnyugtáig tartott. Csak a vasárnapokat és kiemelt ünnepeket töltötték pihenéssel. Az egyéni gazdálkodás 1959-ben a termelőszövetkezet megalakulásával megszűnt. Néhány év elteltével a tehén- és lófogatokat felváltották a traktorok. A község arculata jelentősen megváltozott, eltűntek a tömésből és vályogból készült épületek. A községi tanács 1974-ben-megvásárolta a falu legrégibb épületét, az Országos Műemléki Felügyelőség pedig 1975 nyarán eredeti formájában helyreállította. A tájház elkészült, berendezése azonban nem volt. Hiányoztak azok a régészeti és népművészeti tárgyak, amelyeket a Somogy Megyei Múzeum “restaurálás” céljából 1972 nyarán elszállított. 1976 őszén a Megyei Múzeum - nem a helyi gyűjteményből, hanem - saját korhű anyagából rendezte be a tájházat. A honfoglalási emlékpark Fő u. – Szélescsapás u. kereszteződésében A község nyugati szélén, a Fő utca végén a Szélescsapás torkolata szinte kínálta a lehetőséget, hogy ott egy emlékparkot létesítsünk. Közeledett honfoglalásunk 1100 éves évfordulója, melyet a község lakói méltón akartak megünnepelni. Így jött a gondolat, hogy ott egy igényes emlékmű állításával emlékparkot alakítson ki. Az elgondoltakat süttői márványból, magyar akarással egy igazi magyar szobrászművész, Kolozsvári Szervátiusz Tibor valósította meg. A hányatott sorsú erdélyi szobrászművész a XX. századi magyar és európai szobrászat egyik legkiemelkedőbb, legkarakteresebb egyénisége. Történelmünk egyik legrégibb szimbólumát, a turult, a „rakamazi turul” néven ismert motívum alapján jelenítette meg. Ez a címermadár vezette a magyarságot a végső honfoglalásáig. A bevésett rajzolat alatt himnuszunk kőbe vésett sorai történelmünkre utalnak. A Vaskereszt egy millenniumi emlék a Tatárcsapás végén az erdőben, a zamárdi határ legmagasabb pontján. A Fő utcától mintegy 2 km-re helyezkedik el. Az 1000 éves haza emlékére állíttatta 1896-ban Zamárdi Község és a Tihanyi Apátság. A kereszt téglaalapzaton áll, kovácsoltvasból készült – igényes, míves munka –, kapolyi kovácsmester készítette. Erdei pihenőhelyet alakítottak ki mellette, kedvelt kirándulóhely. A S- turistajelzést követve könnyen meglelhető. Itt lehetőség nyílik a természet megcsodálása mellett szalonnasütésre, pihenésre, játékra a gyerekkel. A Kőhegy Kilátó dűlő A községtől dél-nyugatra emelkedik ez a szép környezetű, kiváló szőlőtermő, csodálatos panorámát nyújtó magaslat: romantikus pincéivel, hétvégi házaival. Nevét feltehetően a talajból kiálló kövekről kapta, ugyanis csak itt található ez a fajta kő, a környező dombokon sehol. A Szamárkőtől kellemes sétával a pincesoron nézelődve feljuthatunk a 219,8 m magas Kőhegy tetejére, és az öreg tujákkal határolt kis térségről csodálatos panoráma tárul elénk. Előttünk csillog a Balaton, kitárva minden szépségét, tekintetünket Kenesétől Tihanyon át Badacsonyig hívogatva. 1848-ig itt állt szinte sértetlenül a Tihanyi Apátság kőhegyi szőlőgazdaságához tartozó szép présház, már messziről magára vonva az utasok figyelmét. Sajnos a II. világháború utáni események azt a régi szép épületet sem kímélték: anyagát széthordták, megsemmisült. Csupán az idősebbek emlékeznek a Kőhegy régi látványára, tetején a zömök, piros cserepes présházzal. A Kőhegyet már a kelták és a rómaiak is lakták. Kelta kori urnatemetőjének leleteit a Nemzeti Múzeumban őrzik. A rómaiak is felfedezték ezt a csodálatos fekvésű helyet, és villákat építettek a hegy nyugati lábánál. A hajdani épületek maradványai napjainkig is a felszínre kerülnek a földművelési munkák alkalmával. A kőhegyi kilátó Kilátó dűlő Államalapításunk ezeréves évfordulója alkalmával, 2000. szeptember 10-én. A község lakóinak, üdülőtulajdonosainak és a Zamárdit kedvelők adakozásának köszönhetően valósult meg. A kilátóról letekintve kitárulkozik előttünk a Balaton ragyogó víztükre Kenesétől Keszthelyig, ahol a vitorlások mint megannyi könnyű pillangó, lebegnek színes kavalkádban. Tihany látványát sokan ismerik, de ilyen látképben csak innen gyönyörködhetünk. A badacsonyi „koporsó” és a környező tanúhegyek látványa is lenyűgöző. Alattunk a község kifürkészése után délre tekintve az erdős dombok közül kikandikáló falvak látványa is csodálatos. A kilátó mellett hatalmas kő, a „Rákóczi emlékkő” (2003) állítja meg az ide látogatót. II. Rákóczi Ferenc fejedelem szabadságharcának 300 éves évfordulójára - Gál Péter közösségi ház vezető és Egyed Zoltán képviselő kezdeményezésére – állították. „Cum Deo pro patria et Libertate” „Istennel a hazáért és a szabadságért” Közadakozásból állították a Rákóczi szabadságharc áldozatából erőt merítő zamárdi Polgárok” A kő alakja, a rajta elhelyezett márványtábla szövege gondolatokat ébreszt a szemlélőben. Jó leülni kicsit és gondolkodni a látottakon a hűs árnyat adó eperfa alatti pihenőpadon. A két látványosság könnyen megközelíthető gyalogtúrával is. A Római úton haladva nyugati irányban a Szamárkőtől alig 100 méterre árnyas parkolóhely várja a gépkocsival érkezőket. Onnan kellemes sétával 10 perc alatt feljuthatunk a kilátóhoz. A Szamárkő Kis erdő római út mellett Az érdekes, ritka sziklatömböt Zamárdi nyugati faluvégén, a Kiserdő dombhajlatai között találjuk meg. Az erősen lekopott, hullámos felszínű sziklán egy vályúszerű mélyedést és ennek végén „tűzgödröt” látunk. A sziklához délről egy kör alakú, nehéz, faragott kő támaszkodik. A közelben álló kisebb kövön két nyom látható: a legenda szerint erre járt a gyermek Jézus Szűz Máriával és Szent Józseffel szamárháton. A kő mellett elmenve, a szamár odakapott a szikla oldalán kinőtt fűcsomóhoz, ezért lett a kő neve Szamárkő. A két nyom pedig Jézus lábnyoma és a szamár patájának nyoma. Eddig a legenda. A régi öregek azt vallják, hogy a követ a tihanyi tűzhányó dobta át ide, vagy a vízözön hagyta itt. Egy régebbi balatoni ismertető pedig azt írja: „A Szentföldről hozták a keresztes vitézek.” Mindez mese. A valóság az, hogy a kő helyben képződött a vulkáni utóműködések idején. A mélyből feltörő gőzök és gázok, a forró víz és a benne lévő ásványi anyagok cementezték össze a homokot szilárd kővé. A szürke homokkőben megkövült csigák láthatók. Évezredekkel ezelőtt egy ismeretlen nép a kő körül a pogány istenanya és napisten tiszteletére terményeket és állatokat áldozott fel, égetett el, bő termés és jó állatszaporulat reményében. Később a kelták is megülték e helyet, és a kő körül földvárat építettek. A honfoglalás óta a kő határjelként szerepelt. A múlt században a zsellérek kapták meg ezt a domboldalt legelőnek állataik számára. A gyerekek szívesen eljátszadoztak a kövön és környékén. 1942-ben Margittay Richárd író és villatulajdonos kutatta a kő eredetét és szerepét. A követ fehér ló áldozati kövének tartotta. Ajánlotta a kő megásását. 1961-ben a Balatoni Intéző Bizottság megásatta a kő környékét. Mélyen kővésőket, kicsi, agyagból égetett női istenszobrokat, idolokat találtak, töredezve, cserepek kíséretében. A leletek egy része a megyei múzeumba került. Lóáldozat tehát nem volt, de varázslás: igen! Az önkormányzat vezetősége és az „Egyesület Zamárdiért” rendezik az érdekes történetű kő környékét. Feliratos táblát és pihenőpadokat helyeztek el a kő körül. Kedvelt kiránduló- és piknikhely. A szemetelés és a tűzgyújtás tilos. Óvjuk és védjük mindannyian! Tengeri akvárium Akácfa u. 4/a A tengerek csodálatos élővilágát bemutató gyűjtemény. Sokszínűségével egyedülálló a Balatonnál ez a magángyűjtemény. A fürdőtelep Balaton part Zamárdiban a fürdőélet az 1910-es években kezdődött el. Siófokon és Balatonföldváron néhány évvel korábban elkezdték a fürdőhely kialakítását és a nyaralók építését. Balatonföldvár a Széchenyiek kezdeményezésére és példájára az arisztokráciáé, a gyárosoké, míg Siófok a nagyiparosok és kereskedők üdülőterülete lett. E két meghatározó üdülőterület között jött létre a hivatalnokok és kisemberek olcsóbb üdülőjeként a fürdőtelep Zamárdiban. Gombamódra szaporodtak a nyaralók. Kezdetben minden villának hangulatos neve volt: „Napsugár”, „Testvérkék fészke”, „Farkas-tanya” stb. Ez segített tájékozódni és a címeket megtalálni. A harmincas évekre annyira felduzzadt a nyaralóközönség száma, hogy strandokról és vendéglátóegységekről, üzletekről kellett gondoskodni. A Balatonból kotróhajóval feltöltötték és kialakították a „Pannónia” és a „Fekete” strandokat, valamint elkészítették a partvédelmet. A II. világháború és a balatoni több hónapos álló front a sok negatív hatásával óriási változást hozott a Balaton és Zamárdi fürdőéletében. Nagyot fejlődött a balatoni üdülőkultúra, és az emberek igényeinek változása befolyásolta a strandéletet is. A fizetőstrandokat felváltották a szabad strandok. Naponta tízezrek élvezhetik a strandolás örömeit a Balaton leghosszabb, több mint 3 km szépen kiépített pázsitos partszakaszán. Kényelmüket szolgálják a strandon elhelyezett öltözőfülkék és vizesblokkok. A hajdani csónakkölcsönzők helyett szörfök és vízibiciklik várják a sportolni vágyókat. Mélyen a vízbe nyúlva, két hullámmentes kishajókikötő őrzi az oltalmát kereső vitorlásokat, csónakokat. Ez a két móló a horgászok kedvenc helye lett, és kellemes perceket nyújt sok sétáló, tájban gyönyörködő nyaralónak. Gépkocsik nem közelíthetik meg a parti sávot, így tiszta levegőben, nyugodt környezetben élvezhetik a strandolás örömeit A település területén ingyenes a strand használata és a parkolás. A sugárútszerű Kiss Ernő utca teljes hosszában több száz gépkocsi parkolhat partközelben. A Balaton nemcsak nyáron, hanem télen is csodálatos látványt és felüdülést kínál. Sokan töltik itt a szilvesztert, és kellemes élményekkel térnek haza. Hódítanak a téli sportok: a jégvitorlázás, a jégszörfözés, fakutyázás, korcsolyázás. Felejthetetlen élményt nyújt a szinte határtalan, ragyogó, csendes jégmező látványa.

Látnivalók »

Szobrok, emlékművek (8)

"A magyar fájdalom" - Szobor

köztéri szobor

Zamárdi turizmus

Turisztikai információ

Szobrok, emlékművek (8)

Múzeumok (3)

Természet (2)

Templomok (2)

Szabadidő (8)

Lovaglás (1)

Vendéglátás (20)