Turisztikai információ

Zamárdi a Balaton déli partján Siófok és Balatonföldvár között található, közel 10 km hosszú partszakasszal rendelkező nagyközség, üdülőhely. Zamárdi közúton és vasúton egyaránt könnyen megközelíthető. Kettő kijárattal csatlakozik az M7-es autópályához, áthalad rajt a 70-es főút. A Budapest-Nagykanizsa déli vasútvonal 3 vasútállomása a község területén van: Zamárdi, Zamárdi felső, Széplak alsó. A település határán közlekedik a Balaton déli partját Tihannyal összekötő komp, a távolsági autóbuszok... tovább több helyen is megállnak területén. Zamárdi különlegessége a kb. 3 km hosszú füves szabadstrand, csodálatos panorámával Tihanyra. A strandolás és a parkolás a település egész területén ingyenes! A mozgalmas balaton-parti üdülőterület mellett Zamárdi dombokra épült ősi része csendesebb, falusias jellegű, amely mögött megtalálhatjuk a jó bort adó szőlőhegyeket és túrázásra csábító erdőket is. A tájékozódást kijelölt turistautak segítik.
Ajánlott sétaútvonalak:

A Zamárdi Séták túravezetés a Tourinform-Zamárdi elől indul, és a végén ide érkezik vissza. Bemutatja a település nevezetességeit, történelmét, hagyományait, kultúráját. A jelentkezők számára ingyenes a részvétel. A sétához térképet mindenki számára térítésmentesen biztosítunk. A település története Községünk hosszúsága: 10 km, szélessége: 2,5-3 km. Állandó lakóinak száma: 2600. Zamárdi és környéke több ezer éve lakott hely: bronz, kelta, római és avar-kori emlékekben gazdag. Avar-kori temetőjében 1980 ősze óta 1675 sírt tártak fel. A község nevét először 1082-ben említik „Scamard” alakban. A legjelentősebb település, Egyházaszamárd templomát, házait 1594-ben a török felgyújtotta, lerombolta. A templom helyén napjainkban –emlékeztetőül- egy 4 méteres tölgyfa-kereszt áll. Zamárdinak 1740-től van iskolája és tanítója. A község temploma 1771-1774-ig épült, a falu központjában. 1861-ben megépült a déli vasútvonal, amely jelentősen segítette Zamárdi és a térség fejlődését. Üdülőhelyi kápolna Petőfi u. 13. A múlt század folyamán tíz és fél km hosszúságban hatalmas település keletkezett Zamárdi nagyközség Balaton-parti részén. A húszas években megindult nagy pezsgés és villaépítkezés indokolttá tette a lenti részeken is áldozati szent helyek létesítését. Elsősorban dr. Purébl Győző egyetemi tanárnak, székesfővárosi tanácsnoknak, Zamárdi község díszpolgárának érdeme, hogy az Új Ember újság által egy alkalommal „Az üdülőkápolnák gyöngyé”-nek nevezett épületet, a kezdetben róla elnevezett, mai Petőfi utcában tető alá hozta. A stílus szerint nehezen besorolható kis templomot 1929. augusztus 15-én szentelte fel dr. Rott Nándor veszprémi püspök a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére. Az épületet Margó Ede frontális beállítású szobrai díszítik: homlokzati Jézus-szobrot és a bent látható Mária-szobrot is tőle kaptuk. A kápolna egész éven át „üzemel”, a zamárdiak éppúgy kedvelik, mint plébániatemplomukat. „A MAGYAR FÁJDALOM” – szobor Szabadság tér 4. Margó Ede (1872-1946) szobrászművész A magyar fájdalom emlékművét mint igaz magyar ember, a trianoni ország csonkító döntés miatt érzett fajdalmának kifejezésére ajándékozta a községnek. Csónakjában a viharos vízen hánykódó izmos férfialak a bánat, az egyedüllét, az elkeseredett küzdelem szimbóluma. A magyarság magányos küzdelmét testesíti meg ez a szobor. Az emlékmű – mondanivalója miatt – hányatott sorsnak volt kitéve évtizedeken keresztül. 1956 után ismét köztérre került, de új felirattal: ”A TÚLSÓ PART FELÉ”. Az adományozó szobrászművész tiszteletére gyönyörű Balaton-parti sétányunk a „Margó Ede sétány” nevet kapta. 1848-as emléktábla és kopjafa Szabadság tér 1998-ban került felavatásra az emléktábla és kopjafa. Az emléktábla a zamárdi hősi halottak tiszteletét szolgálja. Az 1848-as szabadságharc 47 zamárdi nemzetőrének tiszteletére a 150. évfordulóra az önkormányzat állíttatta Csákovics Gyula jelenlegi polgármester javaslatára. A neveket tartalmazó emléktábla Szilágyi Péter kőfaragómester munkája, a kopjafát Démuth Pál rajztanár faragta. A vasút Vasút u. Zamárdi megállóhely Az 1861-ben megépült Déli Vasút vonalán közlekedő vonatok eleinte még nem a fürdővendégek kedvéért jártak, hanem Pest-Budát kötötték össze a trieszti tengerparttal árufuvarozás céljából. 1900 nyarán Zamárdiban csak 4 nyaraló állt! Az 1901. évi menetrend szerint csak le- vagy felszálló utas esetében állt meg a vonat. A két világháború között a régi helyére új állomásépületet emeltek. Zamárdi megállóhely, Zamárdi felső, Balatonszéplak alsó E három állomásnak köszönhetően a 10 km hosszan elnyúló település és annak ugyanilyen hosszú szabad strandja kényelmesen elérhető, megközelíthető. 1956-os emlékkő Fő u., templom előtti kis tér Az 1956-os forradalom emlékét őrzi. Almádi vöröskőből készült. Bronz táblába vésve a Szózat első két sora olvasható, két évszám között (1848, 1956). Katolikus plébániatemplom Fő u. Ma is álló plébániatemplomunk felépítése Vajda Sámuel apát nevéhez fűződik. Az építkezés 1771-ben kezdődött, a felszentelés 1774-ben, Kisboldogasszony ünnepén történt Szűz Mária, az angyalok királynője tiszteletére, de védőszentje a templomnak Szent József és Keresztelő Szent János is. Az oltár, oltárkép és a szószék Lingzer György fehérvári képíró alkotása. Mindezek felavatására 1779-ben került sor. Az orgona 1786-tól kezdve működött – kitűnően – egészen 1944. december elejéig; ekkor a frontvonallá vált területen a lakosság kitelepítése után a Vörös Hadsereg egyik egysége a toronyba tüzérségi megfigyelőt telepített. A katonák az orgonát szétszedték és eltüzelték. Ezt most egy kis villanyorgona helyettesíti, de már folyik a gyűjtés egy új, nagy orgonára. Az oltárkép Szűz Mária születését ábrázolja, a szószék felett lángpallosú Sárkányölő Szent Mihály szobrát láthatjuk. Mindezek, valamint a keresztelőkút műemléket képeznek. A templomnak egy mellékoltára van, mely a templomhajó bejárata mellett balról látható, és a Fájdalmas Szűzanyát ábrázolja, amint ölében tartja keresztről levett Szent Fiát (Pieta). Az alkotóművész a zamárdi születésű, fiatalon elhunyt pap szobrász, ifj. Szappanyos Béla, kinek világpályázatos Szent István szobra a fatimai szent helyen áll. Bosnyák Benedek plébános édesanyja, Bosnyák Mártonné barokk keretes, klasszicista vörös márvány síremléke a templom északi falában látható. Az eredetileg fazsindellyel fedett templomtorony egy, a kántorlakásban keletkezett tűz miatt 1905. március 28-án leégett, a harangok is elolvadtak. Az új harangokat Halbik Ciprián, tihanyi apát öntette. A legnagyobbat a nyilas hatóságok 1944-ben háborús célra rekvirálták. Helyette egy új 2006. augusztus 20. óta van a templomnak: azt Vona József, zamárdi villatulajdonos öntette. Korhadás miatt a toronysisak gerendázatát 1991-ben ki kellett cserélni; az új ácsozat vörösréz borítást kapott. A bástyafalat a templom köré 1899-ben emelték tihanyi kőből, ennek maradványait a templom Fő utca felőli lábazatánál láthatjuk. Néprajzi gyűjtemény Fő u. 115. A kiállítás Zamárdi egykori lakóinak életét mutatja be. A látogatás a Tájházba való bejelentkezéssel látogatható. 1994-ben megnyílt az iskolában a községi néprajzkiállítás, amelyet az elvitt néprajzi tárgyakért a Somogy Megyei Múzeum adott. A kiállított tárgyak nem csak a történelemoktatás hasznos segédeszközei; előzetes bejelentkezés alapján az érdeklődők – helybeliek és turisták – is megtekinthetik. Hősök kápolnája Temetők köz Neobizánci stílusban épült Laki Bennó plébános kezdeményezésére, s az ún. Kálvária-dombon áll a vonzó szépségű épület, a Hősök kápolnája. A tervezés Gecse Viktort dicséri. A gondolat is valószínűleg a hazafias érzelmű paptól indult el: az I. világháború különböző harcterein elesett zamárdi, szántódi és tóközi illetőségű katonáknak ne egy – oly sok helységben található – huszadrangú szobor állíttassék, hanem minden idők emlékezetére egy szakrális épület, homlokzatán az elesetteket magához vonzó Krisztussal. Ő maga már nem érhette meg a kis kerek kápolna 1934-ben történt felszentelését, csak megpihenni térhetett oda; sírja a bejárattal szemben, középütt látható. Előtte jelképesen a Golgota alakzata magasodik fel a szobrok megrendítő fehérségével; a megfeszített Krisztus és a két lator. Kétoldalt láthatók a nagy táblákra aranyos betűkkel felrótt hősi nevek: 41 név az I.- és 38 név a II. világháborúból. Szép szokás volt a két háború között, hogy a hősök vasárnapján (május utolsó vasárnapja volt ez) kivonult ide a község lakossága; itt volt a nagymise az elesettek lelki üdvéért. 1996–tól – Friesz Kázmér nyugdíjas iskolaigazgatónak köszönhetően - újra megemlékeznek az áldozatokról május utolsó vasárnapján. Temetők Temetők köz Zamárdinak 3 temetője van. A népnyelvben réginek nevezettet, begyepesedett sírjaival. Az úgynevezett központi temetőt - amely másodszor telt be – a község rendben tartja; szép, gondozott. Egyszerű emberektől kezdve tábornokig, művészekig, a II. világháborúban itt elesett magyar katonákig sok mindenki alussza örök álmát e sírkertben. Az új temető az Endrédi út mentén került kialakításra, az avar kori sírmező végében, s talán a római temető felett. A temető közepén álló keresztet 1994. december 17-én szentelték fel a három történelmi egyház papjai. A tájház Fő u. 83. Az 1960-as évek közepén vetődött fel először annak a gondolata, hogy a Fő utca 83. számú házat a községi tanács megveszi, a régmúlt tárgyi emlékeivel berendezi, és tájház formájában megőrzi. Tájházunk 1847-ben épült, az építés idejét az első szobában lévő mestergerendába vésték. A ház a Friesz család tulajdona volt, mely egyike a Lécs Ágoston tihanyi apát által betelepített 42 jobbágycsaládnak. A házhoz közvetlenül 2 holdnyi terület tartozott. A telken volt még egy 25 méter mély kút, baromfi-és disznóólak, valamint egy pince. A főépület egy tető alatt a következő helyiségekből állt: 2 szoba, konyha, kamra, istálló és pajta. Az udvar mögött volt a szérűskert, a gyümölcsös és a házikert. Zamárdi község 1847-ben készített földkönyve tartalmazza a jobbágytelkek nagyságát. A ház és a rét hat és fél holdat tett ki, a szántóterület 11 holdat. A lakosság fő foglalkozása ekkor a gabonatermelés, az állattenyésztés volt. A Kőhegy két oldalát szőlővel telepítették be. Télen az erdőre jártak fát vágni, a Balaton mellé nádat aratni. A falu bencés papjai, kántortanítói javadalmi birtokaikon a korszerű gazdálkodásra ösztönözték a lakosságot. Napi tevékenységüket a munka jellegéhez, az évszakok váltakozásához és az időjáráshoz igazították. Jó időben a munka napfelkeltétől napnyugtáig tartott. Csak a vasárnapokat és kiemelt ünnepeket töltötték pihenéssel. Az egyéni gazdálkodás 1959-ben a termelőszövetkezet megalakulásával megszűnt. Néhány év elteltével a tehén- és lófogatokat felváltották a traktorok. A község arculata jelentősen megváltozott, eltűntek a tömésből és vályogból készült épületek. A községi tanács 1974-ben-megvásárolta a falu legrégibb épületét, az Országos Műemléki Felügyelőség pedig 1975 nyarán eredeti formájában helyreállította. A tájház elkészült, berendezése azonban nem volt. Hiányoztak azok a régészeti és népművészeti tárgyak, amelyeket a Somogy Megyei Múzeum “restaurálás” céljából 1972 nyarán elszállított. 1976 őszén a Megyei Múzeum - nem a helyi gyűjteményből, hanem - saját korhű anyagából rendezte be a tájházat. A honfoglalási emlékpark Fő u. – Szélescsapás u. kereszteződésében A község nyugati szélén, a Fő utca végén a Szélescsapás torkolata szinte kínálta a lehetőséget, hogy ott egy emlékparkot létesítsünk. Közeledett honfoglalásunk 1100 éves évfordulója, melyet a község lakói méltón akartak megünnepelni. Így jött a gondolat, hogy ott egy igényes emlékmű állításával emlékparkot alakítson ki. Az elgondoltakat süttői márványból, magyar akarással egy igazi magyar szobrászművész, Kolozsvári Szervátiusz Tibor valósította meg. A hányatott sorsú erdélyi szobrászművész a XX. századi magyar és európai szobrászat egyik legkiemelkedőbb, legkarakteresebb egyénisége. Történelmünk egyik legrégibb szimbólumát, a turult, a „rakamazi turul” néven ismert motívum alapján jelenítette meg. Ez a címermadár vezette a magyarságot a végső honfoglalásáig. A bevésett rajzolat alatt himnuszunk kőbe vésett sorai történelmünkre utalnak. A Vaskereszt egy millenniumi emlék a Tatárcsapás végén az erdőben, a zamárdi határ legmagasabb pontján. A Fő utcától mintegy 2 km-re helyezkedik el. Az 1000 éves haza emlékére állíttatta 1896-ban Zamárdi Község és a Tihanyi Apátság. A kereszt téglaalapzaton áll, kovácsoltvasból készült – igényes, míves munka –, kapolyi kovácsmester készítette. Erdei pihenőhelyet alakítottak ki mellette, kedvelt kirándulóhely. A S- turistajelzést követve könnyen meglelhető. Itt lehetőség nyílik a természet megcsodálása mellett szalonnasütésre, pihenésre, játékra a gyerekkel. A Kőhegy Kilátó dűlő A községtől dél-nyugatra emelkedik ez a szép környezetű, kiváló szőlőtermő, csodálatos panorámát nyújtó magaslat: romantikus pincéivel, hétvégi házaival. Nevét feltehetően a talajból kiálló kövekről kapta, ugyanis csak itt található ez a fajta kő, a környező dombokon sehol. A Szamárkőtől kellemes sétával a pincesoron nézelődve feljuthatunk a 219,8 m magas Kőhegy tetejére, és az öreg tujákkal határolt kis térségről csodálatos panoráma tárul elénk. Előttünk csillog a Balaton, kitárva minden szépségét, tekintetünket Kenesétől Tihanyon át Badacsonyig hívogatva. 1848-ig itt állt szinte sértetlenül a Tihanyi Apátság kőhegyi szőlőgazdaságához tartozó szép présház, már messziről magára vonva az utasok figyelmét. Sajnos a II. világháború utáni események azt a régi szép épületet sem kímélték: anyagát széthordták, megsemmisült. Csupán az idősebbek emlékeznek a Kőhegy régi látványára, tetején a zömök, piros cserepes présházzal. A Kőhegyet már a kelták és a rómaiak is lakták. Kelta kori urnatemetőjének leleteit a Nemzeti Múzeumban őrzik. A rómaiak is felfedezték ezt a csodálatos fekvésű helyet, és villákat építettek a hegy nyugati lábánál. A hajdani épületek maradványai napjainkig is a felszínre kerülnek a földművelési munkák alkalmával. A kőhegyi kilátó Kilátó dűlő Államalapításunk ezeréves évfordulója alkalmával, 2000. szeptember 10-én. A község lakóinak, üdülőtulajdonosainak és a Zamárdit kedvelők adakozásának köszönhetően valósult meg. A kilátóról letekintve kitárulkozik előttünk a Balaton ragyogó víztükre Kenesétől Keszthelyig, ahol a vitorlások mint megannyi könnyű pillangó, lebegnek színes kavalkádban. Tihany látványát sokan ismerik, de ilyen látképben csak innen gyönyörködhetünk. A badacsonyi „koporsó” és a környező tanúhegyek látványa is lenyűgöző. Alattunk a község kifürkészése után délre tekintve az erdős dombok közül kikandikáló falvak látványa is csodálatos. A kilátó mellett hatalmas kő, a „Rákóczi emlékkő” (2003) állítja meg az ide látogatót. II. Rákóczi Ferenc fejedelem szabadságharcának 300 éves évfordulójára - Gál Péter közösségi ház vezető és Egyed Zoltán képviselő kezdeményezésére – állították. „Cum Deo pro patria et Libertate” „Istennel a hazáért és a szabadságért” Közadakozásból állították a Rákóczi szabadságharc áldozatából erőt merítő zamárdi Polgárok” A kő alakja, a rajta elhelyezett márványtábla szövege gondolatokat ébreszt a szemlélőben. Jó leülni kicsit és gondolkodni a látottakon a hűs árnyat adó eperfa alatti pihenőpadon. A két látványosság könnyen megközelíthető gyalogtúrával is. A Római úton haladva nyugati irányban a Szamárkőtől alig 100 méterre árnyas parkolóhely várja a gépkocsival érkezőket. Onnan kellemes sétával 10 perc alatt feljuthatunk a kilátóhoz. A Szamárkő Kis erdő római út mellett Az érdekes, ritka sziklatömböt Zamárdi nyugati faluvégén, a Kiserdő dombhajlatai között találjuk meg. Az erősen lekopott, hullámos felszínű sziklán egy vályúszerű mélyedést és ennek végén „tűzgödröt” látunk. A sziklához délről egy kör alakú, nehéz, faragott kő támaszkodik. A közelben álló kisebb kövön két nyom látható: a legenda szerint erre járt a gyermek Jézus Szűz Máriával és Szent Józseffel szamárháton. A kő mellett elmenve, a szamár odakapott a szikla oldalán kinőtt fűcsomóhoz, ezért lett a kő neve Szamárkő. A két nyom pedig Jézus lábnyoma és a szamár patájának nyoma. Eddig a legenda. A régi öregek azt vallják, hogy a követ a tihanyi tűzhányó dobta át ide, vagy a vízözön hagyta itt. Egy régebbi balatoni ismertető pedig azt írja: „A Szentföldről hozták a keresztes vitézek.” Mindez mese. A valóság az, hogy a kő helyben képződött a vulkáni utóműködések idején. A mélyből feltörő gőzök és gázok, a forró víz és a benne lévő ásványi anyagok cementezték össze a homokot szilárd kővé. A szürke homokkőben megkövült csigák láthatók. Évezredekkel ezelőtt egy ismeretlen nép a kő körül a pogány istenanya és napisten tiszteletére terményeket és állatokat áldozott fel, égetett el, bő termés és jó állatszaporulat reményében. Később a kelták is megülték e helyet, és a kő körül földvárat építettek. A honfoglalás óta a kő határjelként szerepelt. A múlt században a zsellérek kapták meg ezt a domboldalt legelőnek állataik számára. A gyerekek szívesen eljátszadoztak a kövön és környékén. 1942-ben Margittay Richárd író és villatulajdonos kutatta a kő eredetét és szerepét. A követ fehér ló áldozati kövének tartotta. Ajánlotta a kő megásását. 1961-ben a Balatoni Intéző Bizottság megásatta a kő környékét. Mélyen kővésőket, kicsi, agyagból égetett női istenszobrokat, idolokat találtak, töredezve, cserepek kíséretében. A leletek egy része a megyei múzeumba került. Lóáldozat tehát nem volt, de varázslás: igen! Az önkormányzat vezetősége és az „Egyesület Zamárdiért” rendezik az érdekes történetű kő környékét. Feliratos táblát és pihenőpadokat helyeztek el a kő körül. Kedvelt kiránduló- és piknikhely. A szemetelés és a tűzgyújtás tilos. Óvjuk és védjük mindannyian! Tengeri akvárium Akácfa u. 4/a A tengerek csodálatos élővilágát bemutató gyűjtemény. Sokszínűségével egyedülálló a Balatonnál ez a magángyűjtemény. A fürdőtelep Balaton part Zamárdiban a fürdőélet az 1910-es években kezdődött el. Siófokon és Balatonföldváron néhány évvel korábban elkezdték a fürdőhely kialakítását és a nyaralók építését. Balatonföldvár a Széchenyiek kezdeményezésére és példájára az arisztokráciáé, a gyárosoké, míg Siófok a nagyiparosok és kereskedők üdülőterülete lett. E két meghatározó üdülőterület között jött létre a hivatalnokok és kisemberek olcsóbb üdülőjeként a fürdőtelep Zamárdiban. Gombamódra szaporodtak a nyaralók. Kezdetben minden villának hangulatos neve volt: „Napsugár”, „Testvérkék fészke”, „Farkas-tanya” stb. Ez segített tájékozódni és a címeket megtalálni. A harmincas évekre annyira felduzzadt a nyaralóközönség száma, hogy strandokról és vendéglátóegységekről, üzletekről kellett gondoskodni. A Balatonból kotróhajóval feltöltötték és kialakították a „Pannónia” és a „Fekete” strandokat, valamint elkészítették a partvédelmet. A II. világháború és a balatoni több hónapos álló front a sok negatív hatásával óriási változást hozott a Balaton és Zamárdi fürdőéletében. Nagyot fejlődött a balatoni üdülőkultúra, és az emberek igényeinek változása befolyásolta a strandéletet is. A fizetőstrandokat felváltották a szabad strandok. Naponta tízezrek élvezhetik a strandolás örömeit a Balaton leghosszabb, több mint 3 km szépen kiépített pázsitos partszakaszán. Kényelmüket szolgálják a strandon elhelyezett öltözőfülkék és vizesblokkok. A hajdani csónakkölcsönzők helyett szörfök és vízibiciklik várják a sportolni vágyókat. Mélyen a vízbe nyúlva, két hullámmentes kishajókikötő őrzi az oltalmát kereső vitorlásokat, csónakokat. Ez a két móló a horgászok kedvenc helye lett, és kellemes perceket nyújt sok sétáló, tájban gyönyörködő nyaralónak. Gépkocsik nem közelíthetik meg a parti sávot, így tiszta levegőben, nyugodt környezetben élvezhetik a strandolás örömeit A település területén ingyenes a strand használata és a parkolás. A sugárútszerű Kiss Ernő utca teljes hosszában több száz gépkocsi parkolhat partközelben. A Balaton nemcsak nyáron, hanem télen is csodálatos látványt és felüdülést kínál. Sokan töltik itt a szilvesztert, és kellemes élményekkel térnek haza. Hódítanak a téli sportok: a jégvitorlázás, a jégszörfözés, fakutyázás, korcsolyázás. Felejthetetlen élményt nyújt a szinte határtalan, ragyogó, csendes jégmező látványa.

Látnivalók »

Szobrok, emlékművek (8)

Szabadság tér
Fő utca
Szabadság tér
Fő utca
Temető köz

Nepomuki Szent János szobor

köztéri szobor
Fő utca
Kilátó dülő
Tatárcsapás végén

Múzeumok (3)

Néprajzi Gyűjtemény

helytörténeti gyűjtemény
Fő utca 115.

Tájház

helytörténeti gyűjtemény
Fő utca 83.
Siófoki u. 30/A

Természet (2)

Kőhegyi kilátó

kirándulóhely
Kilátó dűlő

Szamárkő

természeti emlék
Római út

Templomok (2)

Fő utca 22.
Petőfi Sándor utca 13.

Szabadidő »

Szabadidő (8)

Sport tér

Familia Hotel

asztalitenisz, biliárd, snooker, rex, darts, kosárlabdapálya, strandröplabda, úszás
Endrédi út 1/A.

Íjászat

íjászat
Alsópincesor

Ollé futballpálya

futballpálya
Fő u. 115.

Paintball

paintball
Szent István utca

Strandröplabda pálya

strandröplabda
Kossuth u. vége
Bácskai út 12.

Zamárdi Kalandpark

kalandpark, Nyitott Balaton
Siófoki út

Lovaglás (1)

Vendéglátás »

Vendéglátás (20)

Admirális Étterem

étterem, vendéglő
Bácskai utca 2.

Família Hotel - Étterem

étterem, vendéglő
Endrédi út 1/A.

Fűzfa Grillkert-Pizzéria

étterem, vendéglő, pizzéria
Rákóczi Ferenc u. 13.

Grill Söröző

étterem, vendéglő, söröző
Bácskai utca Strand

Hableány Kávézó-Étterem

étterem, vendéglő, kávéház, kávézó
Jegenye tér 4.

Hausmann Étterem

étterem, vendéglő
Kiss Ernő utca

Hotel Aquamarin Étterem

étterem, vendéglő
Harcsa utca

Kocsi Csárda

csárda
Siófoki út

La Rossi Étterem

étterem, vendéglő
Balaton u. 1.

Mauro Pizzéria

étterem, vendéglő, pizzéria
Kiss Ernő utca

Közeli városok: